Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Istennél semmi sem lehetetlen.” (Luk. 1:37)

Mint új, kollégiumi futbal-edző a csapat játékosait kihallgatáson fogadtam. Köztük egy eléggé kistermetű, sovány testalkatú fiatal jött be hozzám. Kis méreteit megmosolyogtam, s udvariasan mondtam neki, hogy az intézővel majd később szeretnék beszélni. Vidám grimaszt vágott, s így szólt hozzám: „Edző Úr! Én egyik játékosa vagyok.” Erre aztán megvakartam a fejem, s úgy éreztem, hogy ugyancsak bajban vagyunk és leszünk. Ám Isten arra tanít, hogy ne ítéljünk meg senkit elsietve. A szíveknek egyedül Ő az ismerője. Ez a fiatal ember csupa SZÍV volt, és hivatásos futballjátékos lett belőle. Kétségtelen, hogy termete amerikai futballjátékosnak túl kicsi volt, de nem törődött vele. Jó munkát végez, halad előre, s a feladatoknak messzemenően eleget tesz. A legmagasabb fokon kamatoztatja Istentől kapott talentumait.

Isten elvárja, hogy így éljünk és cselekedjünk valamennyien ; hogy igyekezzünk növekedni testi-lelki erőben s elérni a legjobb eredményeket az Ö dicsőségére. Neki minden élettel terve van. Ismeri szükségünket, s ami a legjobb, azt adja meg. Ha teljes szívvel szeretjük az Urat, és teljes erőnkkel helytállunk a nemes harcban testi, lelki vonalon, a Lélek gyümölcsét teremjük, és Krisztus bajnokai leszünk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, bárcsak láttatnálak, tükröznélek Téged életem minden napján. Segedelmedet kérem Ámen.

— Isten előtt nincsenek hétköznapi, értéktelen emberek. — Sloan Steve (University, Mississippi)

PÉNTEK, FEBRUÁR 15. Olvassuk: Gál. 5:16-26.