Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” (Máté 5:5)

Vakációm egy részét egy Keresztyén Otthonnak nevezett szállodában töltöttem. Mikor hallottam ennek a háznak a létezéséről, azonnal elhatároztam, hogy ide megyek, ha lesz hely számomra. Boldog voltam, hogy egy hétre megkaptam az elszállásolást. Megérkezésemkor azonban nagy csalódás ért. Külön szobát szerettem volna, de ilyen egyáltalán nem volt. Mindenkinek egy vagy két személlyel kellett megosztani szobáját. Lakótársam korán feküdt le. Megkértem, hogy égve hagyhassam a villanyt, míg a bibliát olvasom. Erre ő arra kért, hogy hangosan olvassam, és osszam meg vele gondolataimat amit az Igéből kaptam. Isten megdorgált szeretettel engem, mert bizalmatlan, önző voltam, és nem akartam megosztani javamat. Csodálatosan szép hetet töltöttünk együtt. Lakótársam szomjas szívű, hálás testvérnek bizonyult. Áldás volt vele lenni.

Mennyi gyanakvás és félelem van bennünk másokkal szemben. És Isten sokszor megmutatja, hogy jobb társaságot ad nekünk, mint saját magunk. Fogadjuk mindig szelíden és jó reménységgel, amit Isten készít nekünk!

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyám, óvj meg előítéletektől. Segíts minden napon szelíden és alázatosan járni. Ámen.

— A szelídségben nagy erő van. —

Muriel J.G. Thomas (South Wales, Great Britain)

KEDD, FEBRUÁR 12. — Olvassuk: Mt. 5:1-16.