Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Bűnvallomás. („Mirjam” c. imakönyvből)

Vallom továbbá bűnbánással: Vétkeztem Előtted, amidőn port hintettem mások szemébe hízelgéssel és vesztegetéssel, hogy meg ne lássák a hibámat; amidőn gyenge voltam az igazságnak rám bízott döntésében, és önösségből hamis voltam. Vétkeztem Előtted csalárd, fondorkodó törekvéssel; amidőn rágalmaztam oktalan, és könnyelműen sárba rántottam mások jó hírnevét; amidőn fogyatkozásokat, testi hibákat csúfoltam embertársaimon; amidőn jellemben gyenge voltam. Vétkeztem Előtted mértéktelen élvezetben. Ettem és ittam, és ezt tartottam a legfőbb jónak, és a Te törvényeidről megfeledkeztem. Vétkeztem Előtted gőgös fellépéssel, másokat megalázó és sértő dölyffel; kétszínű beszéddel, amidőn hitegettem embertársaimat; könnyelmű, fecsegő szájjal, másokat megvető büszke tekintettel, makacs, hajthatatlan akarattal. Vétkeztem, amikor a Te balzsamos hitednek ellenszegültem, s törvényed igának tartottam; amidőn babona, balhit, előítélet vezérelt tetteimben és nem a Tebenned való bizalom; amidőn felebarátom baján örvendtem, és segítettem ellene hálót készíteni; amidőn mások vagyonát, boldogságát irigyeltem, s kaján szemmel néztem. Vétkeztem Előtted meggondolatlanul, az örökéletet cserébe adva a múlandó örömért; amidőn beláttam hibámat, de makacsságból, dacból, szégyenből az emberek előtt, azt abba nem hagytam. — Irgalom Istene! Mindezekért bocsáss meg nékem, könyörülj rajtam, engesztelődj ezekért.

(Folytatjuk)