Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

,,Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Prédikátor 3:1)

Egy barátnőmet mindenáron rá akartam venni arra, hogy egyházunkban vegyen részt egy vezetésem alatt álló bizottság munkájában. Ő szabódott, de én tovább erőszakoskodtam. Akkor csendesen elmondta, hogy a központi idegrendszer megbetegedésével kapcsolatos úgynevezett multiplex-sclerosis-a van, energiája igen korlátozott, azért szigorú fontossági sorrendet kell tartania. Ez pedig azt jelenti, hogy elsősorban a családját kell ellátnia.

Őszinteségére pillanatokon belül megenyhültem. Még el is szégyeltem magam, hogy erőszakoskodtam vele. Amint ránéztem, láttam, hogy arcáról békesség árad, mint aki tudatában van, hogy helyesen gazdálkodik erejével. Aztán elgondolkoztam: Mi miért nem arra fordítjuk energiánkat, ami valóban fontos? Miért aprózzuk el magunkat a végkimerülésig? Miért nem tudjuk teljes figyelmünket arra fordítani, amit Isten valóban kíván? Pénzünkkel igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy csődbe ne jussunk. Nem kellene fizikai és szellemi erőnkkel is úgy gazdálkodni, hogy ne menjen azok rovására, akiket szeretünk? Persze, Istenre kell figyelnünk, hogy ne mi, hanem ő mondja ki a „meddiget”, ő szabja meg a határt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk Előtted, hogy tele van az életünk hiábavalóságokkal meg önakarásokkal és sokszor türelmetlenek vagyunk azokkal szemben, akiket reánk bíztál. Könyörgünk, mutasd meg irántunk kegyelmed abban is, hogy megtanuljuk a helyes sorrendet arra az időre, ami még életünkből hátra van. Amen. — Érzelmeinkkel is jól kell gazdálkodni. —

Clamons Terri (Kansas)

PÉNTEK, JANUÁR 25. — Olvassuk: Préd. 3:1-15.