Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt. ’ ’ (Rom .13:11)

Egyszer ezt a kérdést tette fel valaki nekem: „A tegnap vagy a holnap embere vagy-é?” Kezdtem komolyan vizsgálni magamat. Mi foglalkoztat igazán? A múlt problémái, rég történt dolgok, régi barátok, vagy a jövőnek élek? Arra tervezek, álmodozom, vagy aggodalmaskodom? Akkor elém hozta Isten Igéje, hogy elmerülni egyikben sem jó. Isten gyermekeinek a jelenben kell élni.

Gyakran elmulasztjuk az élet nagy lehetőségeit, mert nem élünk igazán a mában. Az élet elrohan felettünk, ha lustán csak a műit szépségein merengünk, vagy fájdalmait ápolgatjuk. Úgyszintén túlnézünk Isten legnagyobb csodáján, a „mán”, ha a jövőbe rajzolt álmainkat kergetjük. Tanulhatunk a múltból, és tervezhetünk a jövőre is Isten akarata szerint, de meg kell értenünk, hogy ma élünk, ma még szolgálhatunk, s a máról számot kell adnunk, hogy használtuk fel.

A keresztyén ember életfilozófiája bibliai legyen. Isten a mai napot felhozta rám. Örvendezek, hálás vagyok érte. Nem aggodalmaskodom, hanem dolgozom nagy neve dicsőségére.

IMÁDKOZZUNK: Hálásan köszönöm, jó Atyám, a mai napot. Segíts, hogy teljes szívvel Rád bízzam magam, hadd örvendezzek ma adott ajándékaidnak, s hadd vegyem kezedből a mai nap feladatait. Ámen.

— Igyekezzünk minden nap növekedni a jóban! —

Ron Anjard (Kokomo, Indiana)

SZOMBAT, JANUÁR 19. — Olv. Máté 6:25-34.