Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2Kor.5:17)

Gyönyörű reggelre ébredtem. Pedig az időjárás a lehető legrosszabb volt. A hideg, nedves és sötét őszi napon költöző vadludak szomorú hangja a közelgő télről beszélt. Bennem azonban minden ujjongott. Isten gyermeke vagyok. Szeretete körülvesz. Fénye világít utamon. Nem félek, mert velem van. Már itt a földön is egy nagy családba tartozom, amely az Ő oltalma alatt áll. Kezemben van a Biblia, melyből állandóan szól hozzám Isten. Vezet, vígasztal, és minden nap többet ismertet meg önmagából. Olyan új ez és olyan nagy öröm! Olyan más, mint az elmúlt életem, melyben nem kívántam Őt ismerni. Tudtam valami távoli hatalmasságról, akitől sokszor féltem, s akire legjobb volt nem gondolni. Most öröm, közelében érezni magam. Békéjét, bocsánatát élvezem. Öröm a próbálkozás, amellyel szolgálni szeretnék. Elmondani másoknak mindazt, amit már tudok róla, s Hozzá vezetni a csalódott szívüeket, szomorkodókat, gyermekeket, felelőtleneket. Mennyi a feladat! A magam ereje nem lenne elég, de 0 segít. Érzem naponta támogatását, áldását munkámban, bűneim elleni harcban, a szolgálatban.

Igen, a régiek elmúltak, újjá lett minden. Legyen áldott az Úr neve! Énekeli a szívem.

IMÁDKOZZUNK: Uram, szívemet Hozzád emelem. Fogadd el nagy hálámat, dicséretemet, szeretetemet az újjáteremtésért. Ámen.

— Megfordult-é már az életed? —

Mildred Jordan (Michigan)

SZERDA, OKTÓBER 29. — Olvassuk: 2Kor.5:11-21.