Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki nem származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen... (Ef.4:29)

Naponta köszönünk ismerősöknek: jó reggelt, jó napot. Sokszor nincs benne a szívünk igazán, mégis jobb, mint a ma divatossá vált „szíja, csau” stb. Egyik reggel köszöntésemre valaki azzal felelt: „Ha kívánod, azt is mondd meg, hol találom.” így kezdődött beszélgetésünk, melyben arról tettem bizonyságot, hogy nem környezetünk és körülményeink adják a jó napot — bár kétségtelenül azok is befolyásolják — hanem az, hogy Isten ismeretéért és nagy szeretetéért van-e hála a szívünkben. Ha igen, a Krisztusban kapott ajándék örömét földi dolgok nem vehetik el. Hiszen akkor sose vagyunk egyedül, így bizodalommal nézhetünk a nap elé, sőt a halál elé is. Tudom, hogy magvetés volt a beszélgetés; az áldás Istené lesz.

Ha a mai Igénk tanítását mind komolyan vennénk, békésebb és szebb lenne az élet. A szomszédok nem veszekednének, az asszonyok nem pletykálkodnának, a férjek nem durváskodnának stb. Csak vigasztaló és jó beszéd folyna, Isten nevének dicsérete. Még álomnak is nagyon szép, pedig az Úr erejével megvalósulhatna. Munkálkodjunk rajta!

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, tisztítsd meg naponként beszédünket. Áldd meg jó igyekezetünket. Jézus nevében kérünk, hallgass meg. Ámen.

— Ha jót nem mondhatunk, inkább hallgassunk. —

Pauline Kaufman (Ohio)

SZERDA, OKTÓBER, 22. — Olvassuk: lKor. 2:2-13.