Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, OKTÓBER 20. — Olvassuk: Ján.6:51-63.

,,Én vagyok amaz élő kenyér.” (Jn.6:51)

Jézus úgy utal itt Magára, mint az élet kenyerére, aki a mennyből jött alá. Aztán így folytatja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örökélete van.” Nem lehet félreérteni a szimbólumot, mert a 63-ik versben ezt olvassuk: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” „Lelkileg azért vagyunk sokszor rosszultápláltak és éhezők, mert szívünk éhségét anyagi dolgokkal próbáljuk kielégíteni.”

Egy egyházi újságban megjelent imádság megvilágítja ezt a problémát: „Jó Atyánk! Körül vagyunk véve automata felszerelésekkel, munkát spóroló gépekkel. Van nyugtatónk, ideg és lélekgyógyászatunk, tetteink indító okait kutató tudományunk. Mégis összezavartak vagyunk. Törd meg számunkra az Élet Kenyerét! Van TV-nk, rádiónk, lemezjátszónk, fényképezőgépünk, sport dolgaink, mégis elégedetlenek vagyunk. Törd meg számunkra az Élet Kenyerét! Elismerjük, hogy az életünk nem az, aminek lenni kellene. Bocsáss meg rosszirányú éhségünkért. Luxus dolgokkal terített asztalnál ülünk, s még többet akarunk, míg a világ sok helyén morzsákért kiáltanak. Bocsáss meg a gondolatért, hogy az ember élete a földi javak birtoklásában van. „Testvérem, részesedsz-é a lelki kenyérből? Bízol-é a Megváltóban, engeded-é, hogy az Ő szavai rendezzék életedet?

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, törd meg nekem is az Élet Kenyerét. Téged kereslek élő Ige. Ámen.

— Az ember lelki éhségét csak az Élet Kenyere tudja kielégíteni. —

Marguerite S. Freeman (Alabama)