Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 18. — Olv.: Ezékiel 3:4-15.

„És elmentem... a foglyokhoz és leültem, ők is ott ülvén. És ott ültem némán 7 nap közöttük.” (Ez.3:14,15)

Serdülő íiam újságkihordást vállalt. Mivel éppen tél következett, segítettem neki. A napkelte már munkában talált. Az első napra esőt jeleztek. Mindenik újságot védett helyre kellett helyeznünk. Az út végére jutva, egy újság hiányzott. A 2-ik reggel szeles volt, szélvédett helyet kellett keresnünk az újságoknak. Két újság megmaradt a végén. A 3-ik napi kiadás nagy és nehéz volt. Munkánkat lelassította. Utunk végéhez közeledve, egyik előfizető mérgesen fogadott, mert 15 percet késtünk.

Ezek után a tapasztalatok után elhatároztam, hogy sohasem kritizálom többé az újságkihordó fiút. Ezékiel nem értette a foglyok állapotát, míg át nem ment a Kébár folyón, és le nem ült oda, ahol a foglyok ültek. Köztük ő is összetört és néma maradt. Én sem értettem az újságkihordó problémáit, míg magam is nem hordtam a nehéz csomagokat esős, szeles reggeleken. Ha a másik ember helyébe helyezzük magunkat, nem fogjuk ítélni őket, hanem megértjük és szeretjük. És ha keresztyének vagyunk ezt kell tennünk. Isten úgy szeretett bennünket, hogy Szent Fiát adta, hogy lépjen a helyünkbe. Jézus mint ember megértette az embert gyengeségeiben és nem kárhoztatta, hanem mentette, segítette.

IMÁDKOZZUNK: Mindig megértő, mindig szerető, elfogadó Jézusom, segíts, hogy én is megértsek, elfogadjak másokat, úgy ahogy vannak. Ámen.

— Kritizálni, ítélni könnyebb, mint megérteni. —

Carrol Gunkel (Maryland)