Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Annak, aki mindeneket megcselekedhetik feljebb, mint kérjük... a bennünk munkálkodó erő szerint, legyen

dicsőség.” (Ef.20:21)

Egy kisfiú keservesen sírt a móló bejáratánál. Coca- Colát akart venni az automata gépből. De 25 centjét elejtette. Az olyan helyre gurult, ahonnan nem tudta kivenni. Egy öregember látta ezt, és megsajnálta a gyermeket. Lement a híd lábához, s elrejtett ott 1.25 $-t. Aztán feljött, s azt mondta a fiúcskának: „Menj le és ássál a móló lábánál. Meg fogod találni pénzed.” A fiú szót fogadott, és boldogan hozta kezében pénze 5-szörösét.

Az Igében az apostol a kérések sokaságát bocsátja az Atyához az efézusi hívekért: „Adja meg néktek, hogy megerősödjetek; hogy lakozzék Krisztus a szívetekben, stb.” Aztán Isten dicsőítésébe kezd, mondván, hogy Ő többet tud adni, mint amit az ember imádságos gondolatai és vágyai kifejezni tudnak. Istent dicsőíti, aki minden gyülekezetnek és hívőnek öröme, reménye és minden jóval ellátója lehet. Ez a bőséges isteni ellátmány azonban legtöbbször nem „mannaszerüen” jön, ámbár így is adhatja Isten. A zsoltáríró nem hazudik, mikor azt mondja: „Szerelmesének álmában ad eleget.” Ő általában úgy hallgatja meg kérésünket, hogy „ásni”, becsületesen dolgozni kell érte. Ezt jelenti az Igében a „bennünk munkálkodó erő szerint.”

IMÁDKOZZUNK: Uram, magasztallak, mert jó vagy és könyörületes. Legyen Neked dicsőség az egyházban! Ámen.

— Isten bő marokkal ad. —

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 2. — Olvassuk: Ef.3:7-21.

Myrl McCotter (Virginia)