Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 14. — Olvassuk: Zsolt. 8.

,,E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok; én legyőztem a világot.” (János 16:33)

Egy cardinál család (speciális amerikai madár) vert fészket az egyik fánkon. A számukra kitett magvakat csak úgy falták. Piroska, — ahogy az egyiket elneveztem, nemcsak szép volt, hanem gyönyörűen énekelni is tudott.

Komoly leckét adott nekem azzal, hogy minden nap, szünet nélkül énekelt. Akkor is énekelt amikor ömlött az eső. A rideg, havas télben is tudott énekelni. Mintha mindig ezt énekelte volna „Isten itt van, Isten itt van, örülj, örülj, örülj.” Valahányszor hallottam, szívem megvidámodott.

Könnyű Istent dicsérni, amikor az élet napos oldalán járunk, s minden jól megy. Piroska éneke azonban arra emlékeztet engem, hogy az élet viharaiban sem lehet más az énekünk, mint ez: „Isten itt van, Isten itt van, örülj, örülj, örülj!” Ha az Úr van a szívünkben, akkor belső békességünk van, és az Ő öröme van bennünk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked, hogy szólsz hozzánk teremtményeid által, Igéd által és a Szentlélek által. Örvend a mi szívünk, ha arra gondolunk, hogy az élet viharai felett győzünk Teveled. Jézus nevében szólunk most hozzád, akiben mindig bízhatunk. Ámen.

— Az istendicséret napfényt varázsol a vihar helyébe.

Douglass White Jane, (Wyckoff, New Jersey)