Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„József ...Barnabásnak neveztetett el, ami megmagyarázva annyi, mint Vigasztalás fia.” (Acs.4:36)

Iskolás koromban úntam a leckéket. Gyenge tanuló voltam, ami bántott és szomorított. Egy nap új tanítót kaptunk, aki mindig bátorított, és legkisebb előhaladásomat is dicsérte. Ez nagy változást hozott életembe. Sikeresen végeztem el iskoláimat.

Isten a legjobb tanító. Elsősorban vígasztal és bátorít. Nemcsak a rosszat, a jót is látja bennünk. S ha emberek biztatása csodákat művel, mennyivel inkább meg tudja ezt tenni Isten.

Én nem tudom, az itt említett József életében, hol kezdődött el Isten vigasztalása és bátorítása. De bizonyosan nem hiába nevezték az apostolok Barnabásnak, Vigasztalás fiának. Valószínű, megvidámitott arccal, szívvel járt közöttük. Egész magatartása vidámságot, békességet árasztott. Milyen Istentől bátorított tettre szánta el magát, mikor szántóföldjét eladta, és az apostolok rendelkezésére bocsátotta annak árát! Nagyobb örömét lelte Isten ügyének szolgálatábna, mint földi kincseiben. Hittel és a Lélek erejével végzett munkáját Isten meg is áldotta. Antióchiában nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. — Megvigasztalt vagy? Isten kegyelme kiemelt bűneid sáros verméből? Vigasztald a szomorúakat, az öszszetört szívűeket. Légy Vigasztalás fia!

IMÁDKOZZUNK: Áldalak, Uram, hogy nyomorúságomban hozzám lehajoltál. Tedd, hogy bűnösöket mentsek. Ámen.

— Szólj bátorító szót! Sokaknak szüksége van rá. —

Christ Wood (England)

KEDD, SZEPTEMBER 30. — Olvassuk: Acs.11:19-26