Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 25. — Olv.: Zsolt. 103.

„Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet.” (Zsolt. 89:48)

Az Öregek Otthonában egy idős és nyilvánvalóan beteg férfi kérdően tekintett rám. Majd megszólalt. Hangjában volt valami, ami szinte parancsolóan várta a feleletet. „Mikor lettem én ilyen öreg? Hiszen olyan fiatal voltam.” Nem volt feleletem kérdésére és ma sincs. De a kérdés kitörölhetetlenül agyamba nyomult, és azóta is kísért. Az ő élete, az enyém, és minden emberé oly rövid, hogy szinte észre sem vesszük, és az öregség a maga gyengeségeivel és halálra intő jeleivel, már itt van. Visszanézünk életünk történetére, s feltesszük a megválaszolhatatlan kérdést mi is.

De éppen azért, mert az élet oly rövid, reggel virágzik; estére elhervad, a hívő ker.-nek csak egy vágya lehet: bölcsen élni, Istennel járni, jelenvalóságát, szavait tudatunkban tartani. Ez a vágy pedig szent, tiszta életre, a bűn kerülésére, s ugyanakkor hálaadásra hív, mint a 103. zsoltár írója teszi Isten kegyelméért és jótéteményeiért. Ezekre emlékezve az idős ember megifjodik, megerősödik a másokért, az elesettekért, az Úr kicsinyeiért való szolgálatra. A rövid földi életnek csak egy célja lehet, hogy az Úrnak dicsősége ragyogjon benne mindig, mindenütt.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévalóság Istene, a mi óráinknak, perceinknek is légy Istene, különben minden elrontott és értelmetlen lesz. Ámen.

— A Krisztus szolgálatában eltelt élet teljes, bármilyen rövid is. —

Garry Harris (Ausztrália)