Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 19. — Olvassuk: Lk.17:11-21.

,,Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag... semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt. 17:20)

Jézus azt mondta tanítványainak, hogy hitetlenségük miatt nem tudták meggyógyítani a beteg gyermeket. Aztán azt is mondta, hogy mustármagnyi hittel hegyeket mozgathatnának. Úgy érzem, Jézus nemcsak az emberi hit méreteiről beszélt itt, hanem Isten hatalmára is rámutatott, melybe hitünket helyezhetjük. A legkisebb hit is, ha a végtelen jóságú és erejű Istenbe vetjük csodákra képes.

Jézus sohase kér tőlünk olyat, amit mi meg ne tudnánk adni. Ismeri gyengeségünket és véges elménket, ő nem azt mondja, hogy legyen nagy hitetek, hanem csak annyit, legyen hitetek. Kérhetjük, és kérnünk is kell: növeljed, erősítsed hitünket, de Ő nemcsak a nagy hitre néz. A parányit is megáldja úgy, hogy az akadályokat győz le, lehetetlenségeket tesz lehetővé. Őrüljünk, hogy Isten várja, igényli hitünket. Minden igyekezetünk és vágyunk az legyen, hogy legalább mustármagnyi hit égjen szívünkben. Ezért imádkozunk! Ne féljünk, ha a mi részünkről csak gyenge segélyhiáltás van is a hitért, mert Isten szeretete végtelen, karja meg nem rövidült. Ha pedig megkaptuk a hitet, álljunk ellene az ördögnek, nézvén Jézusra, aki értünk is imádkozik, hogy el ne fogyatkozzék hitünk az ördög rostájában.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönjük, hogy meggyújtottad szívünkben a hit lángját. Köszönjük, hogy kegyelmeddel őrződ, táplálod azt. Ámen.

— Hitünk Fejedelme Jézus. —

Lorella Rouster (Indiana)