Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fii. 4:13)

Életem első 30 éve olyan volt, mint egy szép álom. Boldog gyermekkor, tanulási lehetőség, sikeres diákévek, jó munka, családalapítás, szép otthon. Minden anyagi kényelem, amit az élet nyújthat, nekem megadatott. Aztán minden hirtelen megváltozott. Betegségek jöttek, elvesztettem munkámat, nyomorék lettem, feleségem elvált tőlem. Csak azért nem roppantam össze, mert Isten velem volt. Minden próba alatt megerősített, és megtanított az igazi értékek felismerésére. A hiábavalók, időlegesek bármikor elveszíthetők, de az örök értékek megmaradnak, és azok tesznek igazán gazdaggá és boldoggá. Ma egyszerű körülmények között élek, de van munkám, amit Isten vezetésével nyertem. Ismerem az áldozathozás boldogságát, a szeretet örömét. Belső béke tölti el szívemet, akár napfény, akár vihar jön. Mert azok ma is jönnek. De már tudom, hogy az élet igazi problémái nem külső körülményeinkben vannak, hanem a bennünk dolgozó bűn erejében, és abban, hogy harcolunk-é ellene és hogyan. Áldott az Isten, aki ebben a harcban mindig velünk van.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, jó Atyánk, hogy Te a gyengék, erőtlenek Istene vagy. Hallgass meg azért, mikor nyomorúságunkban Hozzád kiáltunk. Emelj fel, és adj békességet. Jézusért kérünk. Ámen.

— Tehetetlenségünk a jóra annak a jele, hogy nincs bennünk Krisztus. —

PÉNTEK, SZEPTEMBER 12. — Olvassuk; Fii. 4:4-13.

M.E. Nero Drinkard (D.C.)