Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 3. — Olvassuk: 2.Kor. 4:1-10.

„Aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben.” (2.Kor. 4:6)

Foglalkozásomból kifolyólag nemrég gazdag házba kellett mennem. A nappali egyik falát gyönyörű kandalló foglalta el. Két oldalát vörös keramit kockával kirakott polcos, művészi kiképzés diszítette. Egyik felső polcon antik lámpa állt. A másikon Rodin híres szobrának, a ,,Gondolkodó”-nak a mása. Miközben csodálattal néztem a művészi megoldást, lelkem Jézust látta meg. Mint boldog keresztyén rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy vallást tegyek Róla. A háziak meglepetve hallgatták, mikor elmondtam, hogy a csodálatos szép darabok drága keresztyén jelképek számomra. A lámpa Isten világosságát mutatja, Jézust, az örökkévaló Fényt, akire szükségünk van. A „Gondolkodó” szobra pedig arra int, hogy mindig gondoljak az ő szavaira. Teljes elmémmel és inteligenciámmal igyekezzem a fény után menni, mely egyben földi életem melegét, boldogságát is adja, mint a kandalló. De a földi életen túlmutatva, a mennyei haza békességét és szépségét is elém vetíti.

A háziasszony megjegyezte: „Nem ilyen céllal terveztük a falat, de azt hiszem ezután valahányszor ránézek, eszembe fog jutni mindez.” Boldogan adtam hálát az Úrnak, hogy megáldja a bizonyságtevést.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, add, hogy világosságodra figyelők legyünk, mely a menny felé vezet. Ámen.

— Isten világossága nélkül eltévedünk és elveszünk. —

Oren MacClure (Washington)