Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Luk. 16:10)

Nagymama látogatását vártuk, s lakásunkban példás rendet akartunk csinálni. Alig kezdtünk hozzá a nagytakarításhoz, amikor négyéves gyermekünk karomba csimpaszkodva jelezte: „Hadd segítsek! Én is szeretnék takarítani!”

Gyorsan körülnéztem. „Jól van,” mondtam neki, „szedd fel azokat a papírokat, hogy porszívózhassak!”

„Nem, nem,” — toporzékolt a kicsi, „én porszívózni akarok, porszívózni...”

így ment ez egész délután. Azt, amihez elég nagy volt, nem akarta végezni. Azt, amihez túl kicsi volt, mindenképpen csinálni akarta.

Jóval később, amikor én is lecsendesedtem, elgondolkoztam az eseten. Hányszor viselkedem én is úgy, mint a gyermekem! Elhanyagolom a kis dolgokat — telefonálni egy magános öregnek, lapot küldeni egy betegnek — mert úgy gondolom, „az úgy sem sokat számít.” Ugyanakkor panaszkodom és nyugtalankodom, hogy miért nem tehetek én „nagy” dolgokat Isten országáért, így értettem meg azt, hogy a többrebízatás útja nem toporzékoló követelődzés, hanem a ránkbízottak hűséges és lelkiismeretes teljesítése.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts engem abban, hogy hű legyek a kevesen, akár többre bízol engem, akár nem. Hadd elégedjek meg azzal, hogy mára is van bőven elég, amit Krisztus nevében végeznem kell. Ámen.

— A legkisebb tett, amit ma szeretettel végzek, többet ér, mint a legnagyobb terv, amit holnapra készítek. — Butler Marilyne (Spokane, Wash.)

PÉNTEK, JANUÁR 11. — Olvassuk: Máté 25:14-29.