Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala, ezt kényszeríték, hogy vigye az ö keresztjét.” (Máté 27:32)

Simon nem önként vállalkozott a kereszt felvételére. Kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. Az élet gyakran minket is kényszerít Jézus keresztjének hordozására. Kényszerít arra, hogy néki szolgálatokat tegyünk s talán mi is vonakodunk eleinte, mint cirénei Simon, pedig az ő keresztjének hordozásából áldás fakad.

Cirénei Simonra nézve az az áldás származott ebből, hogy a kereszthordozás közben megismerte Jézust s mire felért a Golgotára, Krisztus tanítványává lett. De követőjévé lett Jézusnak nemcsak ő, hanem később egész családja is. Egyik fiáról, Rufuszról, Pál apostol is megemlékezik a római levélben (16:13). A másik fia, Alexander is munkatársává lett az apostolnak s mindez azért történhetett így, mert édesatyjuk a kereszthordozás közben megismerte Jézust és tanítványává lett.

Egy lélekre nézve nagyobb áldás nem lehet, mintha Krisztussal találkozhat és Őt megismerheti. Jézust pedig az Ő keresztjének hordozása közben lehet leghamarabb megismerni. A néki tett szolgálatokból a mi életünknek is nagy áldásai fakadnak.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk, megvalljuk, hogy gyakran mi is vonakodunk felvenni a Te keresztedet. Igyekszünk elvetni magunktól azokat a kötelességeket, melyeket ránk ró a Te törvényed. Add azért nekünk a szolgálatnak lelkét, hogy abból nekünk a Te érdemedből áldás fakadjon. Ámen.

— Krisztus keresztjének hordozásából áldás fakad. — Vecseri János, (Baranya, Jugoszlávia)

HÉTFŐ, ÁPRILIS 28. — Olvassuk: Máté 27:31-35.