Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

,,Előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután... vidd fel a te ajándékodat (az oltárra)!” (Mt. 5:24)

A gyülekezeti ebéd után barátnőm bement a konyhába elmosogatni az edényeket. Utána mentem és segítettem neki. Néhány perccel később bejelentette, hogy nem maradhat tovább. Mennie kell. „Mehetsz, én befejezem a munkát” — mondtam. Lehet, hogy volt a hangomban egy kis él, mert mérges lett. Parancsolgató basának nevezett. Megsértődve, haraggal váltunk el.

Függetlenül attól, hogy kinek volt igaza, az ügy zavart, és kerestem az alkalmat, hogy bocsánatot kérhessek. A következő vasárnapon mindketten templomban voltunk, s barátnőm éppen az előttem levő padban ült. Alkalom adtán előrehajoltam, és odasugtam neki: „Bocsáss meg, én szeretlek.” Rövidesen eztán a lelkész felkérte a tagokat, hogy köszöntsék egymást a szeretet és békesség nevében. Bocsánatkérésem megtörtént, örömmel tudtam ezt tenni. — Hát te, Testvérem, milyen szívvel vagy az Isten házában? Nincs-e rosszindulat, harag, gyülöle* a szívedben valaki felé? Ha van, gondolod, hogy imád, áldozatod így is kedves az Istennek? Jézus mást mond: „Békélj meg előbb.” Amit jóvá. rendbe lehet tenni embertársaid felé, tedd meg! Szíved egyenességében, csak így állhatsz meg az Úr előtt, csak így lesz istentiszteleted nem hiábavaló.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, oly nehéz elnézni mások hibáját, büszkeségünk, önelégültségünk miatt! Taníts meg alázatosságra, megértésre a közösség építésére Érted. Ámen.

— A megbocsátás békét hoz, s a szívbe nyugalmat. — Geri Kiltinen (Crystal Falls, Michigan)

KEDD, ÁPRILIS 22. — Olvassuk: Mt. 5:20-26.