Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket.” (Máté 14:14)

Tavaly vidéken laktunk egy kis házban. Egy este óriási záporeső esett. Férjemmel és két leányunkkal arra ébredtünk, hogy a közelben levő folyó kiáradt a medréből, és víz borított el mindent körülöttünk. Mivel semmi mód nem volt a menekülésre, az éjszaka hátralevő részében Isten nagy kegyelmére bíztuk magunkat.

Mikor megvirradt, láttuk, hogy szomszédaink megkezdték házuk tájának a rendbehozását. Egy szomszéd bekopogtatott hozzánk is két fiával, és felajánlották segítségüket. Ők látható formában — cselekedetekben fejezték ki együttérzésüket és szeretetüket a szükség órájában.

Miután a sarat valamennyire eltakarítottuk, szomszédainknak feltűnt, hogy nem kétségbeesve, hanem türelmesen és békés szívvel néztünk szembe a veszéllyel. Elhatározták, hogy ők is elkezdenek istentiszteleteinkre járni.

Azóta is hűségesen jönnek, és most már gyülekezetünknek a tagjai. Az Úr különös módon használja fel sokszor az övéit, hogy másokat is Magához térítsen. Elesettségükben megszánja őket.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk, hogy a Te bizonyságtevőid lehetünk az élet minden körülménye között, még a viszontagságokban is. Ámen.

— Én hogyan tudok örömöt hozni mások életébe?

Hidalgo G. Leticia (Cochabamba, Bolivia)

KEDD, ÁPRILIS 15. — Olvassuk: Máté 6:30-44.