Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál”. (Zsolt.51:10)

Sokféle módon eszünkbe juttatja az Úr, ha eltévelyedünk Tőle.

Szokásos nyári lustaságból elhanyagoltam a napi áhítatokat. „Szabadságon vagyok’’ — mentegettem magam. Sokféle elfoglaltságom akadt. A naponkénti csendesség elmaradása ugyan nyugtalanított, de nem túlságosan.

Amint kis nyaralónk küszöbén ülve a nagy tó végtelen vizét néztem, mintha egy kis piros virágot láttam volna a parton. Gondolva, hogy egy szép kis virág, odamentem, hogy leszakítsam. Nem virág, hanem egy kis kipukkadt léggömb volt. Amikor felvettem, egy írást találtam benne. Százötven mérvöldnyi távolságról küldte egy missziós egyház ezt a hozzám szóló drága üzenetet: „ímé, én tiveletek vagyok a világ végezetéig.” (Máté 28:20 b.)

A Lélek váratlan üzenete megérintette a szívemet. Isten közelében éreztem újra magam.

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, segíts visszatérnünk Hozzád, ha a sok világi dolog eltávolított minket Tőled. Ámen.

— Ha mi el is hagyjuk az Urat, Ő hü marad. —

Armand Ferrora (Arlington Heigts, Illinois)

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 23. — Olv.: Zsolt. 51:1-12.