Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„hallgass rám, Izráel háza... vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak... én mentelek meg.” (Ézs. 46:3,4)

Mikor látom, mit tett az öregség sok barátommal, félelem fog el, és erőm meglankad. Egy ilyen levertség alkalmával Isten feleletet adott. Kinéztem az ablakon, és figyeltem a hajnalt. Először sötét felhők vonultak el előttem lassan. Aztán kiderült, fény támadt, s nemsokára az egész szín, látásom egész területe megváltozott. A sötét felhők még ott voltak a háttérben, de nem uralkodtak a szín felett. A fény megérintette őket, átformálódtak, megszépültek.

Megértettem, hogy az öregség felhői: a bűnök nyomai, megerőtlenedés, betegség s az együttjáró problémák nem tűnnek el. De Istenben való erős hittel szembenézhetünk velük. A hit fénye megérinti az élet minden területét, még hajunk őszét is. Hiszen Ő megígérte nemcsak Izráel házának, hanem nekünk is, hogy gondot visel ránk, nem hagy el a vénség idején sem. Bizalomal és reménységgel lehetünk, hogy Megváltónk drága áldozatáért ifjúságunk bűneit és minden más bűneinket is eltörölte, ha megbántuk azokat. Bizalommal lehetünk, hogy az örök fény és szépségek hazája vár reánk a földi élet borongásai, viharai után. Mit bánkódnál hát mennyfia?

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, a Te dicsőséges jelenléteddel, gyöngéd kezeddel érints meg, s erőt tesz megfáradt gyermeked. Míg csak lehelek, bízom, és dicsérlek. Ámen.

— Isten megígérte, hogy átvisz a bajokon. —

Doris E. Symmons (Visalia, California)

HÉTFŐ, OKTÓBER 15. — Olvassuk: Ézs. 43:1-7.