Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„És minden nap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust." (Csel. 5:42)

Vasárnap délelőtt volt. A templomból hazajövet azon gondolkoztam, hogy a szomszédságunkból milyen kevesen járnak el az Isten házába. Sajnálkoztam szomszédaimon, és egyszerre rádöbbentem arra, hogy nekem kell elmenni hozzájuk és bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Jézus azt mondta, hogy: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Márk 16:15).

A széles világ szomszédságunkkal kezdődik. Azokkal oszthatom meg Jézus Krisztusban való hitemet elsősorban, akik a közelemben vannak. Jótékony egyesületek sokszor felhívnak bennünket arra, hogy segítsük embertársainkat élelemmel, ruházattal. Megváltónk is meghagyta nekünk, hogy osszuk meg javainkat a szűkölködőkkel, de Ő ennél még többet is kíván tőlünk. Ő azt akarja, hogy szórjuk az fge magvát mindenütt.

Ha mindenhol kicsírázna az fge magva, akkor nem maradna sok hely a bozót és tüske számára. A templombajárás nemcsak kötelesség, hanem áldás. Az Úr Jézus adott bátorságot és szavakat, amikor elmentem, hogy meghívjam szomszédaimat a templomba.

IMÁDKOZZUNK: Megváltó Urunk, kérünk, erősítsd, növeld hitünket, hogy mindig bizonyságot tehessünk Rólad szavainkkal és cselekedeteinkkel. Lehessünk igazi tanúid és igazi terjesztői a Te szent igédnek. Ámen.

— Másokat is el kell vezetnünk Isten házába. —

Tomcsányi Ödönné (Fresno, Kalifornia)

SZERDA, JÚLIUS 4. — Olvassuk: II. Thessz. 1:1-12.