Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 20. — Olvassuk: Zsid. 11:1-7.

„A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11:1)

Fiatal koromban, amikor hivatalosan csatlakoztam az egyházhoz, a lelkész minden csatlakozónak egy, a fenti mondattal ellátott bizonyítványt adott át. Akkor nem voltam egészen biztos a jelentése felől, de emlékszem anyám mondására: „Az elmúló évek és az élet maga megtanítnak az értelmére.”

Mennyire igaza volt! Az évek múltával, amint szembe találtam magam az élet szomorúságokkal vegyített örömeivel, meríteni tudtam abból a hitből, amit egyháztaggá lételem napján nem értettem meg. Valamiképpen az a hit ott volt mindig, amikor bánattal vagy tragédiával kellett szembenéznem.

A hit pontos meghatározását nehéz megadni. Bizalom és reménység. Miben? Mózes számára az Istenben való hit azt jelentette, hogy tegye, amit ő parancsolt és az izráelitákat kivezesse a rabszolgaságból a szabadságba. A szegény, meggyötört Jób számára azt az állhatatos hitet jelentette, ami túlélte minden nyomorúságát és baját. Pál számára a legrosszabb testi büntetés elviselését jelentette azért, hogy az akkori világban Krisztus örömúzenetét hirdethesse.

Számunkra a hit Istennek Jézus Kriszturól való bizonyságtételében és magának Jézusnak az életében és példájában való bizalmat jelenti.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts, hogy a hitünk minden nap erősödjék. Ámen.

— Ma miképpen határozhatom meg a hitemet? —

Sylvia L. Klein (Pittsburgh, Pennsylvania)