Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá.” (Fii.2:7)

Ki tudná felmérni azt a nagy fontosságú lépést, amit az Úr Jézus tett, mikor elhagyta a mennyet, és a földre jött? Elhagyta az atyai házat a jászolbölcsőért, és dicsőségből megaláztatásra szállt alá. Egy nagy perzsa uralkodót úgy ismertek, mint a köznép bajnokát. Szükségeiket megérteni álruhában sokszor közéjük keveredett. Egy alkalommal, mint közpolgár a nyilvános fürdőben, egy homályos helyiségben leült a kazánfűtő mellé. Beszélgetett a magános emberrel, délben evett szegényes eledeléből. Aztán még többször meglátogatta, s a fűtő nagyon megszerette. Egy nap mégis megismertette magát. Ekkor azt várta, hogy a fütő gazdag ajándékot kér. Meglepetésére az csak ült, és bámult reá áhítatban. Majd ezt mondta: „Ön elhagyta palotáját, hogy e sötét helyen velem üljön, egye durva kenyerem, és törődjön azzal, hogy szívem örömben vagy szomorúságban van-e. Adja gazdag ajándékát másnak, nekem adja önmagát. Fenség, barátságának legnagyobb ajándékát ne vonja meg tőlem.”

Ez csak halvány példa arra, hogy mit tett Krisztus, mikor magára vette a szolgai formát, emberek hasonlatosságát. Jött, hogy éljen a bűnösökkel, hogy nemcsak barát, hanem Megváltónk legyen. Soha ne legyen ez a csoda közömbös a mi szívünknek, évközben sem.

IMÁDKOZZUNK: Ó, szeretet, irgalom csodája, Jézus áldalak, hogy eljöttél meghalni értem is, mint Bárány. Ámen.

— Isten az emberrel lakott, hogy az ember lakjon Istennel. — M.E. Burnett (Jackson, Mississippi)

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 16. — Olvassuk: Jn.l: 1-18.