Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)
1979-07-01 / 4. szám
SZOMBAT, AUGUSZTUS 11. — Olvassuk: Jn. 15:1-7. „Maradjatok énbennem.” (Jn. 15:4.) „Maradjatok! ” Sokszor hangzik el ez a kedves marasztalás, amikor szeretteinket látogatjuk meg. „Ne siessetek, hiszen olyan ritkán látunk benneteket! ” Dehát olyan nehéz „maradni”, amikor úgy sürgetnek a tennivalók. Az élet ma csupa rohanás. Menni, futni, tenni, haladni — csak maradni ne kelljen. Az egyhelyben maradást lassan ki sem bírja a mai ember. Nem veszi észre, hogy örökös körforgásban van — önmaga körül. Ebben pedig előbb-utóbb testileg-leikileg kimerül, tönkre megy. De van-e ebből kiút?! Ó, igen! Van Testvérem. Nincs is messze tőled, ott van a szívedben egy Hang, Mestered, Megváltód hangja, aki így szól hozzád; Maradj... Ne rohanj el mellettem, mintha nem lennék! Maradj egy kicsit csendben, nyisd meg szívedet, belső látásod, hallásod tárd ki előttem, és megtapasztalod, hogy én vagyok, én élek, és én tudok segíteni rajtad önmagad körül forgó rohanásodban. Én segítek neked ,,megáll]”-t mondani, kikapcsolódni, hogy bekapcsolhassalak egy csodálatos élő nedvkeringésbe, önmagamba, mint szölőtőbe, hogy áldott nedvet szívhass belőlem: a csend, a békesség, a szeretet, és még sok más ízes gyümölcs nedvét, amiket nálam nélkül soha sem tudnál megteremni... Maradj bennem, és akkor én is benned maradok. Ne védekezz körülményeiddel! Maradj bennem ma, most, — a többi az én dolgom. Tégy próbára, és meglátod, hogy igazat mondtam. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, hadd legyek én is olyan bizalommal Hozzád, mint fiad volt, aki soha sem tett semmit önmagától, hanem csak azt tette, amit Te mondtál neki. Ámen. — Legjobb cselekedeteink sem számítanak Isten előtt, ha Jézus nélkül tettük azokat. — Özv. Kozma Lászlóné (Szentpéterfölde Magyarország)