Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)
1979-07-01 / 4. szám
KEDD, AUGUSZTUS 7. — Olvassuk: Péld. 22:1-6. „Tanítsd a gyermeket, hogy hogyan járja az ő útját, és ha majd megvénhedik is, nem távozik el attól.” (Péld. 22:6) Hátul, a kertünkben összetákoltam egy szép kis faházikót. Elsősorban a gyerekeknek, hogy játszhassanak benne. De azon kívül jómagam is reggelenként ott töltöttem a faházikóban egy pár imádságos percet a Bibliámmal és a Csendes Percek füzetkével... Ötéves kisfiam, Lacika nagy komolyan utánozott. Felnyalábolta a bibliai mesekönyveit, és velem együtt csendességet tartott. És miután befejeztük, térdreborultunk mind a ketten, majd az imádság után bementünk reggelizni. Egy napon az történt, hogy elaludtam és későbben keltem fel. Persze hamarosan magamra kaptam a ruháimat, és uccu neki, gyorsan bekapni a reggelit. De Laci fiam komoly megrovó szempillantással csak ennyit szólt: „Édesapám, ugye nem marad el a szokásos csendes imádkozás?”Mennyire elszégyenlettem magamat! „Igen fiacskám, menjünk Isten előtt elcsendesedni, mégha késve jutok is el a gyárba!” És úgy is cselekedtünk. A Szentírás szavaival mi is tanítsuk meg gyermekeinket, hogy hogyan járják az útjukat, és ha majd megvénhednek is, nem távoznak el attól... IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, segítsél minket a hit egyszerűségében járni. Köszönjük másoknak a jó példát. Segélj bennünket, hogy helyesen és jól tanítsuk gyermekeinket. Jézusunkért. Ámen. — Jó példám valaki számára igen fontos. — Ho S. Elvin (Manila, Fülöp Szigetek)
