Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, JÚLIUS 1. — Olvassuk: Ján. 1:1-8.

„Mert Te gyújtod meg az én szövétnekemet: az Úr, az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.” (Zsolt.

18:29)

Egy forró, júliusi éjszakán New York városának hatalmas erejű villanyellátása hosszú órákra leállt. A város kilenc millió lakosa, teljes sötétségben maradt. Az elsötétedés ijesztő és tragikus helyzetet teremtett, nagyarányú rablás és fosztogatás indult meg.

Ez az esemény azonban a felszínre hozott egy bizonyos megtapasztalást. A hosszas sötétség alatt olyan tettek és viszont-tettek történtek, amelyek rávilágítottak a komolyan beteg társadalmi állapotra, a sötét, gonosz erőkre, a pusztítás szellemére, amely megerősödik a nagyvárosi közösségben.

A mi életünk is sötétségben van mindaddig, amíg Isten világosságának sugara rá nem világít bűneinkre, és fel nem fedi kegyelmét előttünk az Úr Jézus Krisztus személyében, Aki a világ világossága. Bármilyen legyen is sötétségünk, a zsoltáríró szavainak igazsága világos számunkra: ,,Az Úr, az én Istenem megvilágosítja sötétségemet.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyánk, mi sokszor nem is érezzük azt, hogy milyen óriási sötétségben vagyunk, mindaddig, amíg fel nem fedezzük a Te világosságod. Köszönjük Neked a mi Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust. Ő a világ világossága. Kérünk, nyisd meg szívünket és elménket Előtte, hogy a mi belső sötétségünk szétoszoljon az Ö csodálatos szeretete által. Ámen.

— Ha hiányzik a mi erőnk, Isten ereje a megmentőnk.

Ward W. Ralph (Rye, New York.)