Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„(Jézus)... örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyítá.” (Lukács 1:11)

A kórházaknak általában van egy részlegük, ahol gyors és gondos kezelést biztosítanak a rászorultaknak. A különböző fajta műszerek, fölszerelések és orvosságok segítségével a személyzet készenlétben áll, hogy gondoskodjon a krízisben levő betegekről.

Az egyházak is a lelki élet területén ilyenféle feladatot kellene, hogy ellássanak. Az egyház az a hely, ahová a bűn miatt megsérültek gyűlnek össze. Sokszor azonban, sajnos, a gyülekezetek emberi nyomorúságok, bűnök miatt harcterekké, vitaterekké válnak, ahelyett, hogy segítő és gyógyító küldetésüket, feladatukat töltenék be. Isten munkálkodik gyülekezeteiben, gyógyítja a lelki, testi fájdalmakat, sebeket, de nekünk is kötelességünk, hogy szeretetünkkel segítsük az emberekben a lelki és erkölcsi gyógyulást létrejönni. Jézus határozott utasítást ad erre vonatkozólag a János 13:34-ben: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Keresztyén Testvérem! Hány emberre haragszol, hány személlyel szemben szeged meg Jézusnak ezt az

utasítását? Rendezd ügyedet szeretetben felebarátoddal, kövesd Jézus példáját, tanítását, parancsát!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, orvosok Orvosa! Imádkozom, hogy adj szeretetet és erőt szívembe, hogy rendezzem vitás ügyeimet. Vezess, hogy a szeretet gyógyírját hordozzam magamban, ebben a szeretetlen világban.

— Jézus azért hívta el gyermekeit, hogy a szeretet kifejezői legyenek.—

SZOMBAT, JÚLIUS 28. — Olvassuk: Luk. 9:1-11.

Jerry Hopkins (Wilmore, Kentucky)