Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

KEDD, JÚLIUS 10. — Olvassuk: Márk 12:41-44

„Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet adott mindazoknál, akik a perselybe pénzt dobtak. Mert azok mindnyájan a feleslegükből dobtak, ez pedig az ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:43-44)

Nemrég tértem vissza egy missziói útról. Egy indián rezervátumban jártam. Mielőtt elindultam, tíz hetes alapos kiképzésben részesültem: hogyan kell vasárnapi iskolát tanítani, és másokat előkészíteni rá. A feladatnak tehát úgy vágtam neki, hogy könnyű dolgom lesz, mert minden szükséges ismerettel rendelkezem. És egyben körülbelül úgy éreztem, hogy szívességet teszek az Úr Istennek. — Egy este azután a Márk evangéliuma 12-ik részét olvastam, és akkor rádöbbentem, hogy milyen kevés, amit csinálok, mert az ismeretekkel együtt nem adom saját magam is. Pedig oly gazdaggá tett Isten. — Az indiánok között rájöttem, hogy nem annyira a tudásomra van szükségük, hanem arra, hogy rajtam át Krisztus szeretetét érezzék meg. Nemcsak a Biblia tényeit kell tanítanom a gyermekeknek, — hanem egyben szemléltetnem a tanításokat mindennapi életemben. —

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg nékünk, hogy gőgösek vagyunk sokszor még adakozásunkban és szolgálatunkban is. Könyörgünk, áldj meg bennünket az alázat és az igazi szolgálat leikével, — hogy ne csak tudásunkat, hanem lelkünket is adjuk. — Ámen.

— Istent nem az összeg, hanem a lélek érdekli, amivel adjuk. —

Herbruck Kathy (Ohio)