Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, OKTÓBER 5. — Olvassuk: Zsolt. 139:7-12.

„Imé az Isten országa ti bennetek van.” (Luk. 17:21)

Konyhámnak egyik sarkában van egy kis asztalkám, melyen Bibliámat, áhítatos könyvemet és lelki életem naplóját tartom. Minden reggel, amint áhítatomat végezem, lakásomnak ezt a kis sarkát s életemnek ezt a kis idejét Istennek szentelem. Ez a hely személyes szentélyemmé vált s az időpont is megszenteltté.

Gyakran, amikor az életgondok rám nehezedtek, erre az én kis házi templomomra szoktam gondolni és ara vágyom, bárcsak otthon lehetnék most, hogy lélekben megcsendesedjem, lelki táplálékot nyerjek, s erőm megújuljon, Istenre hagyatkozva s magamat az Ő akaratának és uralmának alárendelve. így történt ez egyik nap is a munkahelyemen, amikor egy szinte lehetetlennek látszó feladattal birkóztam. Eszembejutott konyhámnak az az áldott kis sarka, s arra gondoltam hagy vágyakozással: bárcsak bemehetnék most oda, hogy szívem Isten előtt kitárjam, s áldott jelenlétét kérjem.

Csak akkor döbbentem rá: nem kell addig várni, míg hazaérek, hiszen Isten jelenléte mindenütt a miénk. Az Ő országa nem itt vagy nem amott van, hanem mibennünk: szívekben s életekben, melyek ráhagyatkoznak, Őt uruknak vallják és Néki engedelmeskednek.

IMÁDKOZZUNK: Isten, jó Atyánk, segíts, hogy jelenléted tudata állandóan gyarapodjék életünkben, s hogy ezért a megsegítő kegyelmedért alázatosan hálát is adjunk Neked. Úgy könyörgünk Hozzád, ahogyan Jézus is tanította tanítványait imádkozni: ,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.”

— Lelki megújulásunkra bármely hely alkalmas. — Wilkins P. Lois (South Williamsport, Pa.)