Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Ha megtartjátok mind e parancsolatot... hogy aszerint cselekedjetek, ha szeretitek az Urat a ti Istenteket, ha minden ő útjain jártok és hozzá ragaszkodtok.”

(V.Mózes 11:22)

„Ma nem sok szeretetben volt részem! ” — szólalt meg egy nap négy éves fiam. És igaza volt. Nyakig voltam a háztartás apró-cseprő dolgaival, és nem sok időm maradt a gyermekre. Nem segítettem neki eltört játékszerét megjavítani, — nem gondoltam arra, hogy egyet sétáljak vele, — és kitértem az elől, hogy kedvenc mesekönyvéből olvassak neki egy történetet. Süket fülekre talált az a kísérlete is, hogy beszélgetést kezdjen velem egy hernyóról. Vagyis más szavakkal: minden alkalmat elmulasztottam arra, hogy szeretetemet iránta megmutassam.

Ugyanígy feledkezünk meg Istenről is. Annyira el vagyunk foglalva saját magukkal és fontosnak vélt dolgainkkal, hogy nem jut időnk elesett embertársainkra. Nem jut időnk Bibliát olvasni, — nem jut időnk megcsodálni a teremtett világ szépségeit, — és még arra sem jut időnk, hogy imádkozzunk. — Milyen balga is az ember! Úgy lekötik időnket, erőnket, figyelmünket a mindennapok ezernyi apróságai, hogy éppen a legfontosabbakra nem jut sem időnk, sem erőnk, sem figyelmünk, arra amik igazi értelmet adnának életünknek...

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megvalljuk Előtted, hogy hiábavalóságokra pazaroljuk napjainkat, és ezért annyira üres az életünk, hogy sokszor belekeseredünk. Könyörgünk, bocsásd meg vakságunk, és nyisd meg szemünk, hogy boldog örömmel találjunk rá az örökkévalóság dolgaira, Ámen.

— Mások iránti szeretettel mutatom meg szeretetem Isten iránt. — Mayberry Leland, (Ohio)

PÉNTEK, SZEPTEMBER 28. — Olvassuk: I Ján.4:16-21