Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással. ” (Kolossé 4:2)

Telefonhívást kaptunk egy félkontinens távolságról. Nehéz és súlyos műtét szomorú hírét: négy órás életű unokánkat kellett azonnal megoperálni! “Diaphragmatic hernia” volt a diagnózis, egy betegség, aminek még a nevét sem hallottuk. Átélte az operációt, de a specialista sem mert mondani semmit a megmaradás esélyeiről.

“Imádkozzatok érettünk” — kérte a gyermek édesanyja.

Nem kellett, hogy kérje. Perceken belül riadóztattuk imaközösségünket és fiatal lelkipásztorunk is otthonunkba jött. Mikor elment, annyira megnyugodtunk és megerősödtünk, hogy még aludni is tudtunk azon az éjszakán. Másnap a Csendes Percekben Jakab 5:13-16 volt az olvasandó ige. Lehet ennél jobb bátorítás?

“Nincs semmi e földi oka annak, hogy ez a gyermek meggyógyult” — mondta az orvos néhány héttel később. De a szülők tudták, hogy mi volt a magyarázat.

Kis Timótheus elhagyhatta a torontói gyermekkórházat hat hetes korában. Most már buzgón tanulgat új szavakat és kísérletezik minden új lehetőséggel és idősebb bátyja nagyban buzdítja és bátorítja.

Úgy érezzük, hogy jelenléte családunkban Istennek kétszeres ajándéka.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük mennyei Atyánk, hogy közel vág’1 és a gyógyulás és gyógyítás kegyelmét nyújtod minékünk. Tart meg kegyelmedben mindenkoron. Krisztus nevében kérünk Ámen.

— Isten szeretetére a válasz a mi bi zonyságtételünk. — Carr Grace (Saskatchewan, Kanác

KEDD. MÁRCIUS 8

Olvassuk: Jakab 5:13-16