Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. János 2:1-10

“Járjatok szeretetheti, miképpen a Krisztus is szeretett minket és adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.'’ (Ef. 5:2)

Házasságunk elején nagy örömmel vettünk meg egy kis villanykörtét, amelyben ez a szó világított: "Szerellek." Ez a kis körte volt az éjjeli lámpánk. Egy év múlva nagyobb házba költöztünk. Sok mindenünk volt akkorra, lassan lett rend. Egy éjjel férjem botorkált a sötétben, s kedvetlenül jegyezte meg: “Annyi mindenünk van már, hogy a kis szeretet égőre nem jutott figyelem.” Szégyenkezve adtam neki igazat, mert két hét is beletelt, mig előkerült és világított újra.

Szükség van földi dolgokra, de csak olyan mértékben, hogy meg ne rövidüljön a szeretet egymás felé. Még inkább kell arra gondolnunk, hogy földi javaink nem állnak-e Isten és mi magunk közé. Vajon nem tesszük-e első helyre őket, s így Isten szeretetének fénye nem jut hozzánk. Jézus megváltó szeretete felmérhetetlen ajándék, de ha lefoglal bennünket nagyon a földi kincsek gyűjtése, akkor nem teheti számunkra fényessé a jelent, s nem világíthat előre a jövőbe.

IMÁDKOZZUNK. Jó Atyánk, köszöntiük Fiadat: a világ Világosságát. Segíts bennünket, hogy minden földi kincsnél drágábbnak tartsuk a szeretetet, amit Benne és Általa adtál. Amen.

— Isten szeretete a mi vezérlő világosságunk —

Patricia Anderson (Belle Fourche. South Dakota)

CSÜTÖRTÖK. MÁRCIUS 3.