Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Hl HO. JANUAR 3

Olvassuk V Mózes 8:1-10

"Áldott az Isién és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az 0 irgalmassága szerint újonnan szüli minkéi élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása állal." (I. Péter 1:3)

Életem folyamán mindinkább erősödött bennem a meggyőződés, hogy Istennek különös áldása az emlékezés és a re meny.

Isten gondviselő kegyelmére és szeretetére való emlékezésünk mélyíti Istennel való kapcsolatunkat, és megtölti szívünket hálával. Mózes halála előtt emlékeztette honfitársait a sok-sok jóra, amivel Isten elárasztotta őket, mióta kihozta Egyptomból és azért emlékezteti, hogy a Gondviselőben való hitük mindig megmaradjon.

A Krisztusban való reménység pedig erőt, kitartást, boldog, várakozó békességet ad lelkűnknek, mely túlnéz a síron és Urunknak csodálatos biztató szavát hallja: “Ne félj, csak higyj." A remény nélküli élet tengődés csupán; a reményteljes lélek pedig boldog beteljesülés.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, add hogy a hálás emlékezés lángja örökké égő mécses legyen lekkemben, és hogy. Te légy reménységem örök kősziklája mindenkoron. Urunk. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Milyen csodálatos remény adatott nékünk a Krisztusban —

Pawson H. Cecil (Newcastle, England)