Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Hajlék az örökkévaló Isién, alant vannak örökkévaló karín . . (Mózes V. 33:27)

Gyermekkoromban néha a vakációt szüleimmel, a tenger partján töltöttem l egkedvesebb szórakozásaim közé tartozott homokvárakat építeni a parton, vagy a tenger hullámaiban ugrándozni. Miután szép váraim sorra megépültek a nedves homokból, boldogan csodáltam őket mindaddig, mig a moho hullámnyelvek fel nem nyaldosták szemeim előtt s adagálv így megsemmisítette müvemet Ilvenkor édesanyám biztatott, hogy fogjak hozzá, kezdjem újra magasabban, a hullámoktól védettebb partszakaszon.

Úszni még nem tudtam. így arra intettek, hogy csak a part közelben, a sekély vízben lubickoljak Az igazi öröm az volt ha apám karjaiba vett s bevitt messzebbre, a mélv vi/be. ott ahol az óriási hullámok jártak Boldogító is volt. meg izgalmasan félelmes: én sikoltozva kiáltottam túl a hullámok dübörgését: Apám' Apám' Édesapám! Ne hagyd a te Bettikédet elmerülni' Ilyenkor apám magához ölelt oltalmazón. s jó volt karjaiban biztonságban érezni magamat.

Szüleim már messze, más világba távoztak, de azóta is, ha álmaim csalódást okoznak, vagy ha baj és nehézség félelmes torka tátong felém, mindig az én mennyei Atyánmat hívom segítségül. Vele biztonsághan érzem magamat. Tudom, hogv az én Istenem nem fog elveszíteni engemet “mert alant van nak örökkévaló karjai." Fenntart és megvéd oltalmazó keze

IMÁDKOZZUNK: Mennvei ÉJesatvdm. ha aggódom is. érzem, hogy gondomat viseled: ha kétségbe esem. vigasz'als engem, ha baiban vagvok. megmentesz engem. Te vagv az én menedékem. Atyám és én Istenem. Ámen.

— A Teremtő Úristen az én segítségem és menedékem.

CSÜTÖRTÖK. FEBRUÁR 17

Olvassuk: 46 zsoltár