Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Most tükör állal homályosan látunk, akkor pedig színről színre." (1. Korinthus 13:12)

Mikor a télen egymást váltották a hideg, szeles, porral tele és az esős, havas napok, utánuk tiszta, szép nap köszöntött reánk. Nővérem a szokásos kis beszélgetésre telefonon hi rótt. Első szavai ezek voltak: “Ma reggel a férjem megmosta a nagy ablakunkat és a szoba olyan világos lett. hogy azt hittem kivágta előle a fát.”

Saját életemben és mások életében gyakran figyeltem meg azt, amit nővérem oly pontosan irt le: Homályos és torzított látás, fásult és unalmas élet. lázadásba és gyűlöletbe nyomorodott egyéniség, kételkedéssel és kétséggel terhelt lélek. Aztán, “kivágnak egy fát.” ami által az agy. a szív és a lélek homályát világosság és szépség váltja fel.

Ezért szükséges és hatékony dolog az. hogy valmilyen formában rendszeresen áhítatot tartsunk. A csöndes elmélkedésben a frissen mosott szellemi és lelki ablakok fénye és ragyogása megláttatja velünk azt a világot, amelynek létezéséről elfelejtkeztünk. Meglátjuk a szerető Isten által teremtett világot és a személyes Megváltó gondoskodását.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts abban, hogy elhárítsunk minden akadályt, ami gátol abban, hogy az életünkre vonatkozó tervedről tiszta látásunk legyen. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Mi zárja el a tisztánlátásomat? —

Bergsten Halkaline Kirk (Plattsburg. Missouri)

KEDD, FEBRUÁR 15

Olvassuk: 1 Korinthus 13:8-13