Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Kam nézve pedig igen csekély dolog, hogy tilőleiek ítéltessem meg. vagy emberi ítélet naptól; sőt magam sem ítélem meg magamat Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vdgyiok megigazulva: aki ugyanis engem megítél, az Úr az." (1. Korinthus 4:3-4).

Huszas éveimnek az elején voltam, amikor megószültem, most pedig már ezüst színű a hajam.

Az asszonyok közt divatba jött, hogy hajukat megfestik. Kozmetika vállalatok kihasználva ezt az igényt különböző színű hajfestéket gyártanak; közöttük kapható az ezüst szín is.

Gyakran megkérdeznek a hajam színe felől. Őszintén felelhetem, hogy ez a természetes hajszínem, s már hozzászoktam, hogy ezért hazugnak gondolnak.

Az első alkalommal mélyen megsértődtem, amikor ez történt. Ahogy idősödni kezdtem, rájöttem, hogy azok, akik nem tudják elhinni a tényt, hogy én nem festem a hajam, olyan személyek, akik festik a hajukat. Tehát engem a szerint ítélnek, ahogy ók maguk cselekesznek.

Nem ez-é az alapja a legtöbb bajunknak? Minden áron be akarjuk bizonyítani, hogy a bajt valaki más okozza, amikor valójában mi magunk vagyunk a bajok okozói. Amikor megismerjük ennek igazságát, akkor már jó úton vagyunk a helyes magatartás felé.

IMÁDKOZZUNK: Mi Urunk, adj nekünk belátási és megértést mások megítélésében. Jézusért. Ámen.

— Amikor mi magunk bűnösök vagyunk valamiben, nehéz elhinni, hogy a másik ártatlan. —

Loren Clark (Valparaiso, India)

Ill HÓ. JANUÁR 31

Olvassuk: Máté 7:1-5