Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1977-01-01 / 1. szám
"h'igyelmezzél Uram. az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésem szavát.” (Zsoltárok 86:6) Nem túl régen egy jó barátommal az Istenről való bi/onyságtevés különböző módjairól beszélgettünk. A barátom ext mondta: "Semmi különlegeset nem tudok felajánlani az Úrnak: mindaz, amit tehetek, az a hallgatás.” Boles szemeibe tekintve válaszoltam: "Az Úrnak szüksége van hallgatókra; mindnyájunknak szükségünk van valakire, akihez biazalommal szólhatunk." Hányán vannak közülünk akik valóban tudnak figyelni masok problémáira, szomorúságára, kétségbeesésére, eredményeire, vagy éppen Isten Igéjére? A határom tudott. Hányszor szeretnénk, hogy valaki leülne mellénk és végig hallgatná mindazt, ami lelkünket nyomja, s elpanaszolhatnánk mindazt a fájdalmat, ami a mindennapi életben jut osztályrészül. Ó, csak valaki meghallgatna anélkül, hogy ítélkezne felettünk! A barátom tudott ilyen lenni. A hallgatás eleiünk egyik igen fontos része és keresztyén eleiünk feladata. Isten, a Vigasztaló, figyelmez mindegyikőnkre valahányszor kinyitjuk előtte szívünket. De nekünk is hallgatnunk kell őrá. Mindennapi problémák oldódnának meg, ha figyelnénk Rá és engedelmeskednénk tanításának. IMÁDKOZZUNK: Uram. tedd bennünk tudatossá, hogy Te meghallgatsz minket. Taníts meg minket is meghallgatni masokai és add nekünk az akaratot mások megsegítésére. lézusért. Ámen. — Amikor figyelünk másokra, akkor nem csak érdeklődésünket, hanem egész életünket megosztjuk. — Hettie Barker (Lanham, Maryland) S/.OMB.A I. JANUAR 29 Olvassuk: Lukács 6:36-38
