Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." (I. Korinthus 15:14)

Krisztus feltámadásának a csodája csak egy része a húsvétnak. A másik csoda az a feltámadás — vagy új életre ébredés —, ami végbemegy a mi életünkben. Pál azt irta: “Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek.” Az üres sír nem a legmeggyőzőbb bizonyítéka a feltámadásnak, hanem sokkal inkább az, ami a Krisztus követőinek az életében történt. Ezek a férfiak és nők — mind félénk, csatát vesztett, elcsüggedt, kiábrándult emberek — hirtelen erőteljes kis csoporttá alakultak át sziklaerős hittel és olyan reménnyel, amit semmi hatalom és erőszak nem tudott kioltani.

Az igazi húsvéti csoda az, ami végbement embermilliók életében az utolsó kétezer év alatt. Sok ember számára Jézus csak egy szép emlék. Mások számára egy mindig jelenlevő valóság. A nem hívő embernek Jézus csak egy történelmi alak. A hívő embernek viszont ő az élet Ura. Sokan vannak, akik feltudnak sorolni sok meggyőző érvet arra, hogy Krisztus feltámadását bebizonyítsák, de személyes élményük sohasem volt Vele. A Vele való személyes találkozás az élet legfontosabb, legdöntőbb élménye. Ez az igazi húsvéti csoda.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, adj nekünk olyan hitet, amely sohasem ingadozik; hitet, mely által a Te akaratod valósul meg életünkben. A Krisztus nevében kérünk, Aki így tanította az övéit imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Amen.

— A hitetlen csak az üres sírt, a hivő ellenben a feltámadást látja húsvétkor. —

PÉNTEK, ÁPRILIS 15

Olvassuk: I. Korinthus 15:1-11

Jones 0. Ray (Knoxville, Tennessee)