Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Uram. szerelem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét." (Zsoltárok 26:8)

Sok régi templomot, mint műemléket is gondoznak. Az ilyen műemlék templomban gondolataink a múlt felé szállnak. Az ilyen templomok mellett gyakran temető is van. Az idő múlásának érzékelése és a csend valahogy megfogja a lelkünket és azt tapasztaljuk, hogy Isten dicsősége lakozik ott.

Számunkra a templom Isten háza. A zsoltáros a jeruzsálemi nagy-templomot tartotta annak. Jákob a nagy pusztaságban az álló kőoszlopot tartotta templomnak. Mindegyik istentiszteletnek a helye, emlékeztető Isten jelenlétére.

A temp-lomban két csodálatos élményünk olvad össze: a csendes és magános elmélkedés lehetősége és a közösségi istentisztelet. Itt nyerjük Isten hiteles üzemetét, hogy a mában megértsük az ő szent akaratát életünk útjára. Ennek elengedhetetlen velejárója az, hogy jelen legyünk és cselekvőleg résztvegyünk az istentiszteleten.

Jézus azt mondja ma is nekünk, hogy ahol az ő nevében gyülekezünk össze, Ó is ott van velünk. Arról is biztosak lehetünk, hogy az az Isten, akit imádunk, velünk van életünk minden pillanatában és állapotában.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, a Te segedelmeddel oly sok minden változik a világban és az egyházban is, de Te változatlanul és örökké ugyanaz vagy. Segíts meg bennünket abban, hogy méltóképpen tiszteljünk Téged szívünkben és hűségesen szolgáljunk Téged az egyházban is. Ámen.

— Isten imádásában az istentiszteleten életünk legnemesebb kiváltságát gyakorolhatjuk. —

Carmichael Isabel (Nova Scotia, Canada)

PENTEK. JANUAR 7

Olvassuk: I Királyok 8:22-30