Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“A tanítványok azt mondták: Mester, most akartak a zsidók Téged megkövezni, és újra odamégy?” (János 11:8)

— Mint világi embert felkértek, hogy tartsak istentiszteletet egy kis csecsemő-lány ka emlékezetére, aki bölcsőjében szenderült örök álomra.

— A gyermeket igazán szerették szülei és a tragédia mindenkit nagyon szíven sújtott, aki csak ismerte a családot.

— A gyászistentisztelet nagyon megható volt. Nehéz feladat előtt álltam én is. De akárhogyan is, felfedeztem a barátság nagy értékét más megvilágításban, mint idáig. Megtanultam, ha azt akarjuk, hogy barátaink legyenek, akkor nékünk is barátokká kell válnunk. Mint barátnak felelősséget kell magunkra vállalnunk az együttérzést jóban és rosszban egyaránt!

— Jézus Lázár barátja volt. időbe került Jézusnak ez a barátság, de kerülhetett volna az életébe is. — Jézus meghatódott barátja halálán és sirt Lázár sírjánál.

— Isten olyan mélyen szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát küldte hozzánk, hogy megmutassa szeretetét irántunk. Ugyanez a mélységes szeretet megkívánta, hogy Isten Fia meghaljon a m> bűneinkért a kereszten. Ez elkötelezettség volt a legmesszebbmenőáeg.

— Néked és nékem is alkalmunk van a barátkozásra. A barátság elkötelezettséget von maga után. az elkötelezettség pedig barátságunk bensóségéhez tartozik.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Segíts bennünket, hogy még ma a Te barátságodnak példáját visszatükrözhessük! Az Úr Jézus nevében kérünk, aki Megváltónk és Barátunk. Ámen.

— Olyan barát kívánok lenni, amilyet magamnak is óhajtok.

SZERDA, ÁPRILIS 6

Olvassuk: János 11:7-16

John T. Hazlewood (Ontario, Canada)