Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

"Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. " (Római levél 8:39).

Közeledik húsvét. Érdekes megfigyelni, milyen hatással van ez különböző emberekre. Némelyek lilbmokra gondolnak. Mások a húsvéti nyuszira. “Snoopy,” a “Peanusts" rajztörténetek kutyája a húsvéti nyúlvadáSz vizslára gondol. Mindez szép és kedves dolog. De a húsvét lényege nem egyik vagy másik “szép” és “kedves” dolog, hanem élet és halál.

Jézus feltámadása olyan esemény volt, ami túlmegy a számunkra határtszabó halálon. Jézus feltámadása valami egészen más, új dolog kezdete. Kezdete a keresztrefeszített Jézus Istennel való szent egységének. Az a feltámadás lehetővé tette egy ‘emberi lénynek’ hogy Isten megjelenitése legyen az emberiség számára és az emberiség megjelenítése Isten számára, most és mindörökké.

Mivel Isten feltámasztotta Jézust a halálból, reményünk van nekünk is az örök életre. A halál kötelékei ellenére az élet negativ elemei ellenére, és ellenére mindannak az állapotnak, amiben találhatjuk magunkat, remélhetjük és bízhatunk benne, hogy az Élet Igéje hatalmasabb, mint a halál. Most már semmi, még a halál maga sem szakí that el minket Isten szeretetétől.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, add értésünkre újból, hogy Jézus megmutatta nekünk: hogyan győzhetünk le bármi ellenséges életkörülményt, még magát a halált is. Annak nevében, aki a győzelmet adja nekünk. Ámen.

— “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8:31)

Bell Perry (Sheboygan Falls, Wisconsin!

SZERDA, MÁRCIUS 30

Olvassuk: 2. Korinthus 4:13-18.