Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Filippi 4:15-20.

“Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettek az evangéliom ügyében.” (Filippi 1:3-5)

Pál apostolt meleg kapcsolatok fűzték a filippibeli gyülekezethez. Természetesen a többi gyülekezetét is szerette, de különösen ez az erős hitű gyülekezet volt számára állandó lelki öröm forrása. Pál sokat küzdött az ige terjesztéséért. Mikor erőit már lankadni érezte, a Krisztusba vetett hitén kívül, a filippibeliek, akiknek lelki gyarapodásában gyönyörködött, adtak lelkének új erőt.

A Filippibeliek hálásak is voltak az apostolnak ezért a nagy szeretetéért, felhívására örömmel, bőkezűen adakoztak szükségben levő keresztyén hittestvéreik részére. Pál apostol milyen gyönyörűen indokolja meg a gyülekezethez írott levelében (4:17) az ajándékozás szükségét: “Nem, mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.”

A filippibeliek megértették, hogy ha a szűkölködőket segítik, az Krisztusban való gyarapodásukat szolgálja. Mi is azzal mutassuk meg Megváltónkban megtalált örömünket, hogy adjunk abból, amit Isten nekünk oly bőkezűen adott.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk és Atyánk, taníts minket örömteljes szívvel adakozni a Te országod dicsőségére, embertársaink javára és add, hogy mindenkor örüljünk a te Szent Fiadban, Ámen.

Necer Madeleine (Peltiers, France)

MÁRCIUS 6, SZOMBAT.

— 8 —