Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk 4:35-41.

“Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsoltárok 121:2)

Amikor a Tracy forgószél Darwin várost Ausztráliában lerombolta 1974 karácsony éjjelén, a mi téglaházunk úgy omlott össze, mint egy kártyavár. Sietve kimenekültünk, a tetőzet és a téglák hullottak körülöttünk. Egyedüli menedéknek a ház előtti családi autó bizonyult.

A ház elején a fal még állott, védve bennünket, amikor a kocsiban elhelyezkedtünk: Anyu, apu és a 6 gyermek. Azonban a fal leomolhat és mindnyájunkat összezúzhat. 15 év körüli leányunk így szólt: “Apu, tudnál egy imát mondani?” “Imádkoztam: “Ur Isten, mestere a szélnek és viharnak, tudjuk, hogy szeretsz minket. Uram, könyörgünk, óvj meg minket e karácsony éjszakán, hogy dicsőíthessük a Te nevedet.”

A fal még mindig állott. De amint a forgószél “szeme” tovatűnt és a szél iránya megfordult, a fal az ellenkező irányba tőlünk leomlott s a szél nyomásától az autó ablakai felrobbantak. Üveg és víz öntött el bennünket, de mi tudtuk, hogy megmenekültünk.

Bár oly sokat vesztettünk, mégis családunk hálát adhatott.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked Uram, a Te szeretetedet, hogy adsz nekünk kellemes és kellemetlen körülményeket, amelyek Hozzád vonzanak bennünket. Köszönjük Neked, hogy Te velünk vagy, amikor nagy bajban vagyunk. Ámen.

— “Isten jelenléte lelki nyugalmat ad nekünk, még viharos körülmények között is.” —

Wal-Vander John (Darwin, N.T., Australia)

MÁRCIUS 4, CSÜTÖRTÖK.

6 —