Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Rómabeliekhez írott levél 12:1-8 verseket

"(Ábrám) onnan azután a hegység felé méné Betheltól keletre és fslüté sátorát: Bethel vala nyugatra, Hái pedig keletre és ott oltárt építe az Urnák, és segftségül hivá az Ur nevét.” (1 Móz. 12:8)

Ai fontos kereskedelmi gócpont volt. Béthel pedig nevezetessé vált mint vallásos szentély. Ábrám akármelyiket választhatta volna, de úgy határozott, hogy a kettő között üti fel sátorát.

Ugyanabban a helyzetben volt mint mi vagyunk ma, mert mi is két világ között élünk — Krisztus mennyei birodalma és az anyagias világ között, amelyben dolgozunk és megélhetésünket nyerjük. Ez feszültséget okoz. Azt érezzük, hogy Istent jobban tudnánk szolgálni, ha megszabadulnánk a mindennapi teherviseléstől. A világ kisért bennünket, hogy alacsonyodjunk le arra a színvonalra, amelyet magunk körül látunk. Isten akarata azonban az, hogy legyünk benne a világban és úgy maradjunk hűek az ö általa támasztott követelésekhez. Ezért született Jézus Krisztus ebbe a világba; és ö megsegít bennünket abban, hogy hozzá állhatatosak maradjunk. Az imádság által kérhető kegyelem a garancia erre. Ezért hívjuk segítségül gyakran az Ur nevét, mint Ábrahám.

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg engem Istenem, hogy úgy élhessek nap-nap után ebben a világban, mint a Te örökkévaló birodalmadnak polgára.

— Mindennapi életünk által építünk oltárt az Urnák. —

J. M. Orr (Blasgow, Scotland)

MÁRCIUS 1, HÉTFŐ

— 3 —