Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 24:13-27.

“Äs mondának egymásnak: Avagy nem gerjedesett-e a ml szivünk mi bennünk, mikor nekünk szála az úton, és mikor magyarázá nekünk az írásokat?” (Lukács 24:S2)

Amint öregszünk, vagy amint jobban ránk nehezedik életünk terhe útunk emelkedői meredekebbnek tűnnek és ilyenkor kellemes találkozni a hegyre vezető utcákon egy barátunkkal. Alkalom ez kettős nyereségre. A társalgás felüdít és az áldogálás egy kis pihenést ad.

Az élet útjának is vannak meredek szakaszai. Milyen jó találni egy barátot a nehéz napokban és milyen öröm valaki másnak ilyen barátja lenni. Különben is nem a “hegyen” találtuk meg mindnyájunk legiga^ zabb barátját, Jézust?

Ez a megfeszített és feltámadott barátunk, az Űr Jézus Krisztus csatlakozott tanítványaihoz csüggedésük nehéz napján is. Krisztus jelenlétének jele az volt az övéi számára, hogy a hallott szavak megvilágosították értelmüket, vigasztalták szívüket és bátorították életüket.

Mikor hozzánk ilyen szavak érkeznek és bennünk is gerjedezik szívünk, ébredjünk rá, hogy a mi “hű barátunk”, Jézus szól hozzánk úti társainkon keresztül. Ha engedünk a Szentlélek vezetésének, Jézus rajtunk keresztül is szólhat másokhoz.

IMÁDKOZZUNK: Ür Jézus Krisztus a Szentlélek által képesíts arra, hogy úti társainkat erősítsük ma. Segíts, hogy álázattál fogadjuk el másokon át felkínált segítségedet. Es köszönjük, hogy te soha el nem felejtkezel rólunk. Ámen.

— Oh mi hű barát a Jézus! —

Peterson János A. (Scotland)

PENTEK, JANUAR 2.