Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, JANUAR 25. Olvassuk: I. János 3:18-24. “A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelidség, mértékletesség.” (Galata 5:22) Valaki bevallotta lelkipásztorának: “Valóban szeretem az Istent. Csak az én bajom az, hogy igazában nem szeretem az embereket.” Ha embertársaink rosszul bánnak velünk, ha türelmünkkel visszaélnek, vagy egyenesen durvák, akkor vizsgázunk abból, hogy hogyan is állunk a “Lélek gyümölcseivel”. Ilyen határhelyzetekben megmérhetjük, hogy mennyire “nagykorú”, azaz érett keresztyénségünk. Az igazi hit gyakorlása azt jelenti, hogy embertársainkhoz való viszonyunkban egyre inkább krisztusivá kell legyünk. A Szentlélek bizonyságtétele életünkben az, hogy mennyire ábrázolódik ki Krisztus embertársainkkal való kapcsolatunkban. Hogyan cselekszünk és miként reagálunk? Mint a nagy new yorki igehirdető Beecher Henry mondotta: “Nincs sok gyakorlati értelme annak a keresztyénségnek, amelyben jobb viszonyban vagyunk az angyalokkal és a szeráfokkal, mint gyermekeinkkel, munkatársainkkal avagy szomszédainkkal.” Legjobban az emberi élet nagyon szoros kapcsolataiban tudunk jó bizonyságot tenni keresztyén hitünkről. Pontosan az életnek ezen a területén nő és gyarapszik a Szentlélek gyümölcse. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, láttasd meg velünk, hogy Te azt akarod, hogy életünk gyümölcsöző élet legyen. Szeretnénk átadni életünket a Te Szentlelked hatalmába, hogy az így nyert kegyelmi ajándékok Krisztus valóságát sugározzák vissza a mi életünkből is. Ámen. — Isten azt akarja, hogy a Lélek gyümölcsei a mi életünkben is meggyökerezzenek és nőj jenek. — Dresher John (Pennsylvania) — 27 —
