Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 19:1-10.

“És s mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, lété ót és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom." (Lukács 19:5)

“Gyere úgy, ahogy vagy!” Az ilyen meghívás azt jelenti, hogy nem kell különös gonddal felöltöznünk, hanem az összejövetel családias jellegű lesz. De még ebben az esetben sem érezzük azt, hogy gátlás nélkül valóban elmehetnénk úgy, ahogy vagyunk. A társadalom, aminek tagjai vagyunk, elvárja tőlünk, hogy álarcot viseljünk — hogy azoknak tüntessük fel magunkat, akik valójában vagyunk.

Isten meghívása ennek ellenére valóban azt jelenti, hogy menjünk, ahogy vagyunk. A Krisztus korabeli társadalom kivetette Mária Magdalénát, Zákeust, a samaritánus asszonyt, Lévit, a bélpoklosokat, vakokat és sok mást. De a Krisztus szemében ezek mind drágák voltak.

Lehet, hogy emberek kivetnek bennünket, mert túl kövérek, túl soványak, túl magasak vagy túl alacsonyak vagyunk, hajunkat másképen fésüljük, vagy bőrünk színe különböző. De Isten mindnyájunkat elfogad úgy, ahogy vagyunk, mint akikben ritka nagy lehetőségeket lát. Hivó szava szól hozzánk: “Gyere, ahogy vagy, és menj el mint egy új ember.”

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Istenünk, hogy elfogadsz bennünket ügy ahogy vagyunk és Megmutatod kiké válhatunk a Krisztus megváltó barátsága által. Amen.

— Isten segítségével azzá tudok lenni, akinek ö álmodott meg. —

Hearn Gerri (Forth Worth, Texas)

ÁPRILIS 3, SZOMBAT.

— 36 —