Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Máté 26:17-18. .......kezdék mindannyian mondani neki: én vagyok-e az, Uram?” (Máté 26:22) A böjti alkalmak jó lehetőséget adnak arra, hogy figyelmünket Istenhez való kapcsolatunkra és Krisztus iránti hűségünkre összpontosítsuk. A böjti időszakot az egyház évszázadok óta megtartotta, határozottabban szemünk elé tartva Jézus áldozatát s mintegy alkalmat adva az önmegtagadás gyakorlására. Jó aalo zmkkle SHRDLU CMFÜYPETAOINOD Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk magunkat Isten jelenlétének tudatában, ellenőrizzük Isten iránti készségünket mindennapi életünkben, s figyeljünk Krisztus iránti hűségünkre. Nem másokat kell ítélgetnünk, hanem magunkat; a magunk szükségét kell meglátnunk. Az utolsó vacsora alkalmával a felső szobában Jézus megemlítette árulóját. A tanítványok közül egyik sem tette kétségessé a másik tanítvány hűségét, hanem kiki ezt kérdezte: „.. . én vagyok-e, Uram?” Én vagyok-e az? Én árultam-e őt el azzal, how imádságban nem kértem az Atya vezetését? Azzal, hogv saját kívánságaimat tettem életem céljává s nem az Isten akaratát? Azzal, hogv cselekedeteimet nem Krisztus Lelke motiválta? IMÁDKOZZUNK: Mrnnvei Atyánk, adj erőt. hoav meavizsaáliam m.aaam, és Krisztus iránti hvséaemet, valamit (t Te irántad, való szeretetem,et. Seaíts men. hoav e böjti idnsza.khotn közelebb kerüljek Hozzád közelebb Jézus keresztjéhez, közelebb ahhoz a célhoz, amit a Te Lelked, munkAl bennem. Jézusért Ámen — Itt vagyok, Uram, szükségemet imádságban tárom eléd. — Wilson Frederick, Georgia VASÁRNAP, MÁRCIUS 11. — 13 —
